Történelem textilnézetben

Éverzedeken átívelő találmányok sokaságával ajándékozta meg ez a korszak, s a benne élő néhány milliónyi ember utódait. Az i.e. 6. évezredben tudtak kenyeret sütni és sört erjeszteni, az i.e. 5. évezredben pedig már szövetet szőttek. Ekkor már tudtak kosarat fonni, de még nem tudtak fémszerszámot formálni obszidiánkéseik helyébe. A textilkészítéshez időben a fazekasság - ez a másik, iparrá fejlődött, de amellett mindmáig jellegzetesen kézműves tevékenységként is fennmaradt, a személyes és a ház körüli szükségletek kielégítésére irányuló mesterség áll a legközelebb. Mindkettő ősibb emberi munka, mint például az írás. S mindkettő termékei sokkal régebbi "cseretértékek", mint például a pénz.
A textíliák nyersanyagát alig több, mint száz évvel ezelőttig, azaz úgy jó hétezer éven át, kizárólag a természet szolgáltatta. A lenről bizonyítottan tudjuk, hogy már az i.e. ötödik évezredben készültek belőle kelmék, és - bár erre utaló tárgyi emlék még nem került elő, s talán soha nem is fog - mégis valószínűsíthető, hogy az elsőként háziasított juhok és kecskék gyapjából kellett készülniük a hűvösebb éghajlat alall élő kőkori emberek állatbőreit felváltó ruhaféléknek. Az éghajlati különbségek, a feldolgozás módjának finomodása, újabb, textil céljára is alkalmas növények fölfedezése és nemesítése, újabb, textil céljára is alkalmas anyagot adó állatok megismerése és háziasítása, majd széles körű elterjedése - mind fokozatosan tovább bővítette a lehetőségeket. Legszebb mai kelméink jónéhánya, például a batiszt, a muszlin, a selyemdamaszt már az ókorban ismert és kedvelt ruhaanyagként szolgált, méghozzá - a korán megismert növényi színezékek és a földfestékek jóvoltából - a mai kor legszebb divatszíneikben, például vörösre, sárgára, barnára festve. A jó minőségű kelme mindig megbecsült termék, értékes kereskedelmi árucikk volt. Az i.e. kb. 800-tól az i. sz. 200-ig terjedő ezer esztendőben az európai kultúra, s benne a textilek kultúrája bölcsőjének is tekintendő mediterrán világ a gazdasági fejlettség olyan magas szintjére jutott el, amit legközelebb csak a 12. század után, a reneszánsz idejében sikerült túlszárnyalni. Ekkor, az ismét magukra és a természetre eszmélő emberek jóvoltából a textilek történetében is új fejezet nyílik.
A lényeg azonban a jobb és a rosszabb életet kínáló évezredeken során mindvégig ugyanaz maradt: növényi rost és állati fehérje - ahogyan a tápálákozásban, ugyanúgy egy másik elemi szükségletünkben, az öltözködésben is.