Előkészületek

Általános szabály, hogy blúzok, ruhák és kabátok esetében a helyes méretet a mellbôség, míg nadrágok és szoknyák esetében a csípôbôség határozza meg.

A burda szabásminták mérete nem feltétlenül egyezik meg a konfekcióipar méreteivel, annál is inkább, mert különböző országok eltérő konfekcióipari méretezést használnak (ld. Méretrendszerek). A burda méretek a német konfekcióipari szabványokhoz állnak közel. A kreatív varrásnál különösen fontos a helyes méret kiválasztása, már csak ezért sem érdemes a szokásos konfekcióipari méretekre hagyatkozni. Pontosan mérjük meg testünk méreteit, és azt hasonlítsuk össze a burda mérettáblázattal.

KISZABANDÓ RÉSZEK

A burda részletes varrásleírásaiból egyértelműen kiderül, hogy a kiválasztott modelljez melyik szabásmintaívről melyik részeket kell kiszabni. A szabásmintaíveket betűjelzés, a kiszabandó részeket színek, számozás és modellenként eltérő kontúrvonalak különböztetik meg. A tájékozódást a szabásmintaívek széléntalálható keresőszámok segítik.

A SZABÁSMINTA MÁSOLÁSA

Mivel a burda szabásmintaívein a különböző modellek egyes részei átfedik egymást, a kivasztott modell szabásmintáit ki kell másolni az ívről. Ez kétféleképpen is lehetséges:

·       áttetsző selyempapírt fektetünk a szabásmintaívre, és grafitceruzával rajzoljuk körbe a számunkra szükséges részek körvonalát. Ne feledkezzünk meg az egyes kiszabadó részekben lévő jelölésekről sem - amelyek nagy mértékben könnyítik meg az összevarrás máveleteit.

a másik megoldáshoz speciális célszerszámot: cakkos kerekű, a derelyeszaggatóhoz hasonló úgynevezett rádlit használunk. Ekkor a szabásminta átmásolására szolgáló papírlap a szabásmintaív alá kerül, és az erősen a szabásmintívre nyomott rádlival visszük át rá a számunkra szükséges vonalakat

aNYAGSZÜKSÉGLET KISZÁMÍTÁSA

A burda szabásmintákhoz tartozó munkafüzetben található felfektetési rajz és az ott megadott anyag mennyisége mindig a modell eredeti anyagára vonatkozik. Ha a modell az eredeti anyagtól eltérő szélességű, irányított mintás vagy egyszerűen csak nagymintás, illetve kockás vagy csíkos kelméből készül, az anyag beszerzése előtt nézzük át a kiszabadó részeket és a felfektetési rajzot, és vegyük figyelembe, hogy például a minták illesztése miatt valószínűleg  több anyagra lesz szükség. Az is növelheti az anyagszükségletet, hogy az irányítottan bolyhozott felületű anyagokból (például bársony, kordbársony) minden egyes részt azonos irányban kell kiszabni, ezért nem élhetünk az egyszerűbb kelméknél lehetséges "összeforgatás"  anyagtakarékos lehetőségével.

SZABÁSMINTák FELFEKTETÉSE

Nem érdemes a kelmét pazarolni: a munkafüzetben minden modellhez a kiszabadó részek  gazdaságos (és helyes irányú) elhelyezését bemutató rajz tartozik. Ettől csak akkor érdemes eltérni, ha nem a modell eredeti anyagából, azaz például dupla (140-150 cm) széles anyag helyett szimpla (70-80 cm) széles kelméből dolgozunk.

1. Ha a kelme dupla széles, legtöbször hosszában félbehajtott anyagból szabunk, ekkor általában az anyag színe van belül. Ha egyrétegű anyagból szabunk, általában az anyag fonákja fordítjuk felfelé. Így a kontúrvonalak, varrásjelek az anyag fonákjára kerülnek. Ez részben azért kedvező, mert csúfítjuk el az anyag színét a különböző jelölésekkel. Még fontosabb, hogy mivel általában színt színére fordítva varrjuk össze a kiszabott részeket, varrás közben így könnyebben figyelemmel kísérhető a szabásminta felrajzolt kontúrja, illetve a varráshoz szükséges egyéb jelölések.

2. Azt a burda szabásmintát, amelyiknek a kontúrját a  felfektetési rajzon folyamatos vonal jelzi, mindig írott oldalával felfelé fektessük fel az anyagra.

Szálirány MEGÁLLAPÍTÁSA

Ahhoz, hogy a kész ruha tökéletesen álljon, minden részét a modell megtervezésekor figyelembe vett szálirányban kell kiszabni. Ez azért fontos, mert a kelmék többsége vagy keresztben, vagy hosszában jobban nyúlik, a ferde szálirányban szabott részek pedig kimondottan erősen nyúlnak meg a varrás, illetve a használat során.

A burda szabásminták egyes részeinek helyes szálirányát rendszerint a szabásmintába rajzolt hosszú nyíl jelzi, más esetben ezt a tudnivalót a szabásminta egyik egyenes szélén vagy belső vonalán tüntetjük fel. A kiszabandó részek szabásmintáit mindig úgy fektessük fel az anyagra, hogy a szálirányt jelző nyíl párhuzamos legyen az anyag szövött szélével.

Ötlet: gombostűvel rögzítsük a szálirányt mutató nyíl egyik végét, és mérjük le a távolságát az anyag szövött szélétől. A nyíl másik végét ezzel azonos távolságban illesszük az anyagra.

 VARRÁSRÁHAGYÁS

A burda szabásminták nem tartalmaznak varrás- és felhajtásráhagyást. A ráhagyást a szabás során minden kiszabandó részhez hozzá kell még számítani. Egyszerűbb az összevarrás, ha minden részt pontosan egyforma ráhagymással szabunk ki. Ajánlott ráhagyások: a varrások mentén 1-2 cm, felhajtásoknál 2-5 cm. Azt, ha a szabásminta szélét ennél szélesebb ráhagyással, vagy éppen ráhagyás nélkül kell kiszabni, a modell varrásleírásában külön jelezzük.

Természetesen az ajánlottnál több is lehet a ráhagyás (például későbbi átalakítás, kiengedés célából néha érdemes többet "benne hagyani" valamiben, különösen a gyerekholmikban). Ez az egyébként praktikus tartalék azonban nem növelhető a végtelenségig: egy 5 centi széles ráhagyás az összevarrásnál már elég nehezen kezelhető. A tétel megfordítva is igaz: soha ne szabjunk ráhagyás nélkül például azért, mert az adott modellt egy számmal kisebb méretben szeretnénk elkészíteni – ez a módszer teljesen eltorzítja a gondosan megszerkesztett burda szabásminták arányait!