EGY BURDA OLVASÓ BEMUTATJA: A HAJÓSKAPITÁNY KABÁTJA

Aztán elgondolkodtam, hogy jó, de mégis, milyen színben készíteném el. Ha már ennyire hozza a hajóskapitányi stílust (vagy csak én látom bele?), akkor legyen színben harmonizáló a tengerész ruhatárammal. Sötétkék kabátnak megfelel a Féraud kabát, a fehér kabát ötletétől idegenkedem, végül jött az gondolat, hogy mi lenne, ha piros lenne? Elsőre kicsit riasztónak tűnt, még a magam számára is, de aztán mégis egyre jobban beleszerettem az ötletbe. Amikor a nővéremnek először megmutattam a kiválasztott anyagot, komolyan mondom, elborzadt.  Próbált jobb belátásra bírni, kétszer is visszatettem a polcra, aztán mégsem hagytam magam. Ezt kerestem! Látom benne, amit Ő még nem.
A csodaszép, címeres gombokat (vajon stilizált vagy valós címer?) pedig előbb találtam meg, mint a méterárut. Tudtam, hogy ez lesz a hozzávaló, de mégsem mertem megvenni. Talán babonából, talán ésszerűségből, de kivártam előbb a piros anyagot. A végeredmény pedig, azt hiszem, a nővéremnek is tetszik.

A magazin fotója alapján arra következtetek, hogy a varroda nem látta meg a lerajzolt modellben a tervezők fantáziáját. Egyetlen, sötét, részletek nélküli fotócska, igazán szegényes, pedig a kabát rajza gazdag a kifinomult részletekben, a kissé nehezített varrásmegoldásokban és a lehetőségekben. Annyira tetszik, hogy őszre, télre is el tudom képzelni, téliesebb anyagból, lazább szövéssel, vagy akár kordbársonyból. Viseltem már a sötétkék capri-nadrággal, a fehér tengerésztiszti nadrággal is.
Még egy pár sort írnék a részletekről:
A varrás-szélességeket mindenhol ferdepánttal szegtem el. Vannak belső- és külső varratok. Ez utóbbiak a szokatlanabbak. Pl. a mandzsetta felett és az ujjabevarrásnál: a varrásszélességeket kívül fogjuk össze és kívül szegjük el ferdepánttal. Érdekes, ugye?
A belső varratokat, a múltkori vörös rózsás blúz maradékával fedtem be.

A gallér, a kihajtó és az aljavonal is egy végtelenített pánttal van elszegve. Nem mondom, hogy nehéz varrni, vagy bonyolult minta, de sokszor megböktem az ujjam, annyira vastagok voltak már a rétegek. A pánt rétegei, a közéfogott, sokszor dupla vastag, közbéléssel megerősített részek. Használtam bőszen a 45 fokos lecsipkedést, amiről korábban már írtam, hogy könnyítsek a helyzeten. És persze, sok vasalás, a varrások alapos „ledöngölése". Jó munka volt, szerettem, megszállottként csináltam.

Ternózcky Nóra